ESP-POR

Tegnap este megnéztük a spanyol-portugál negyeddöntőt egy Kex nevű hostelben, ami angolul 'biscuit', szóval egy újabb magyar-izlandi nyelvrokonságra bukkantunk. A hostelben nagyon finom, saját készítésű búzasört lehet kapni. Kicsit túlsúlyban voltak a spanyol szurkolók, a hosszabbításban elég feszült volt már a hangulat, mindenki felugrált, ha eljutottak a spanyolok a 16-osig.

Én eléggé semlegesen néztem a meccset, bár inkább a portugáloknak szurkoltam, de a játék alapján valóban a spanyolok voltak a jobbak.

Amikor mentünk a hostelbe, akkor kapott el először itt létünk alatt az eső, ami elég durva ennyi hét után.  Otthon ennél gyakrabban áztam meg.

2010-ben is, amikor itt voltunk túrázni, akkor is épp foci esemény (VB) ment, és ott is csak a Németország-Argentína negyeddöntőt láttam. Most szerintem megnézem majd a döntőt is.

Professzor

Ma egy elég illusztris bérlőnk volt, a Princetoni Egyetem egyik professzorát köszönthettük bérlőink sorában. De nem is ez a lényeg, ő is egy ember, még ha okosabb is, mint az átlag. :) (Kétszeresen nyerte meg a Gödel díjat, amivel Magyarországon csak Lovász László rendelkezik.)

Az autó átadása során gyakorlatilag minden alkatrészét megvizsgáltuk. 45 percen keresztül végignéztünk mindent a keréknyomástól kezdve, a differenciálzáron át a légbeömlőig.

El kellett magyarázni, hogy működik a GPS, a felező, kipróbálta az összes lámpát, irányjelzőt. Áttologatta az üléseket, felállítottuk közösen az elakadásjelző háromszöget. :)

A vontatókötél helyes felhelyezésére is nagy figyelmet fordítottunk.

Ennyit szerintem a jogsim műszaki vizsgáján nem barátkoztam az autóval. Mondhatjuk, hogy elég precíz a prof, bár a pótkerék keréknyomásának ellenőrzése kimaradt, illetve nem mentünk bele folyóba, hogy valóban vízálló-e 90 centiig az autó.

Egyrészt fura volt, hogy ennyire mélységében szeretné megismerni az autót, másrészt viszont teljesen igaza van, hogy ne egy éles szituációban kelljen ezeken gondolkoznia. Élmény volt ez is. 

Sztárfotó

Voltunk egyet kirándulni, amikor is nem bírtam a lóerőkkel és majd szétszaggatva az aszfaltot, sikerült 99-cel menni 90 helyett. Ezt egy remek felvétellel illetve 10 ezer koronás büntetéssel honorálták.

Igazából nem készültem napszemüveggel Izlandra, így E Bonus-ban vásárolt szuper szemüvegét viseltem az ominózus felvétel elkészültekor, mert a napi 20 órás világossággal már nem bírt a szemem vezetés közben.

Szerintem nagyon jó felvétel lett, mindig megnézzük, ha röhögni akarunk egyet. :)

Napszemüveg   - 800 ISK

Gyorshajtási büntetés - 10000 ISK

Az élmény - megfizethetelen. :)

Iszapfoci sokkolóval

Isafjordurban, ami a Westfjords fővárosa a maga 3400 lakójával, volt egy kis helyi focimeccs.

A pályát pár órán keresztül áztatták, hogy szép selymes, 40 centis sár alakuljon ki, amiben szépen lehet dagonyászni. Csak hogy ne legyen annyira egyszerű a játék, minden játékos combjára fel volt erősítve egy sokkoló, amit két csapatkapitány irányított a kispadról. Távirányítókat nyomkodva csapatták meg árammal az éppen labda közelében járó embert, vagy csak úgy muriból, mert épp nagyon unatkoztak.

Az ötletet gondolom a Norvég cimbiktől szedhették. Ezt Magyarországon mondjuk valamelyik fesztiválon tudnám elképzelni csacsi részeg emberekkel, itt viszont senki nem volt tudatmódosító szer hatása alatt, csak lelkesen sikítoztak, és küzdöttek a mocsárban. Természetesen a bíró is kapott rendesen, nem csak akkor, ha rosszakat fújt.

A legdurvábban az egyik kapus srác tolta, két métereseket úszott a levegőben a labdáért, nem igen maradt száraz felület rajta. :)

A legkeményebb legény 

Sokkal több volt a csajszi a csapatban, 4 csávó volt összesen. Biztos azért, mert édesebben tudtak sikongatni egy kis sokkolás után. Ilyenkor persze voltak arcra esések, lábrángások, hanyatt esések.

Boldog csajok

Volt mit lemosni magukról a meccs végén, de felszabadultan, láthatóan jól érezték magukat. Biztosan emlékezni fognak erre a mérkőzésre még évek múltán is.

Update: Iszapfoci nagyhatalom Isafjördur, itt lesz az Európa Bajnokság is augusztus elején.
Addig is egy kis kedvcsináló. Stílszerűen az Ariel az egyik szponzor az EB-n. :)

Hafnarfjörður - Viking fesztivál

Hafnarfjörður-ben volt a turistacsalogató viking fesztivál. Kis területen, de annál több tartalommal tartották meg. Volt egy vásári forgatag, kézművesekkel, mutatványosokkal. Szinte folyamatosan történt valami esemény (esküvő, csata, mutatványos, hastáncos, énekesek, ...). Közben készültek a sült bárányok, lehetett nyilazni, fotózkodni a helyiekkel. A főtéren egy fakír srác feküdt üvegcserepekbe, játszott a tűzzel, folyamatosan bevonva a nézőtérről az embereket.

Fakír barátunk épp a farkával oltja el a lángoló fáklyát

Egy leginkább pankrációra emlékeztető csatajelentbe is belefutottunk, amin több volt a nevetés a nézők soraiból, mint az áhitat a csatában vérüket áldozó hazafiak iránt. A ruhákat illetve az eszközeiket saját kezűleg állítják elő, amik azért eléggé le is amortizálódnak egy-egy csata után. Kicsit imitált volt, de nehéz megjátszani, hogy leszúrsz valakit, ha igazából nem akarod bántani.

Volt egy igazi viking esküvő is. Mármint nem olyan volt, mint a csata, hanem tényleg megházasodtak viking hagyományok szerint. 

Boldog viking pár

A rituálé során a nevezzük anyakönyvezetőnek, énekelt egyet, majd sok szép izlandi mondat keretében összeadta az ifjú párt. Akik nem gyűrűt, hanem karkötőt húztak egymásra és ittak egy díszesen faragott tülökből, majd jött az első, szenvedélyes hitvesi csók. :)

Kicsit fura volt számomra, hogy vadidegen turisták előtt ment végig a szertartás, de biztos így lesz számukra is emlék. 

A következő viking generáció 

Pub quiz

A Dublinersben voltunk egy Pub quiz-en, ami egy műveltségi vetélkedő pénz- illetve sörnyereményekért.
Van egy 500 koronás beugró, amit teljes egészében szétosztanak a csapatok között. Persze pont Guinness és Kilkenny nem volt a sörcsapban, csak Gull és Polar Bear. Ez azért elég gáz egy ír kocsmára nézve.

Egy itt doktoranduszkodó magyar sráccal mentünk, majd hozzácsapódtunk egy három fős amerikai csoporthoz. Így alakult meg a Hungarica (Hungary-America, hehe), ütőképes csapatot alkotva. Jól szórakoztunk, bár nagyon sok amerikai kérdés volt, amin persze tudtak brillírozni a csapattársak.

Az egyik leányzó, aki úgy nézett ki mint Pocahontas, épp Svédországban él, riporterkedik. Elvileg azért ment oda, mert oda kapott vízumot. A másik csajszi pszihológus, aki a játék végén, 3 óra ismeretség után meginvitált NY-ba, hogy feltétlenül találkozzunk, ha arra járunk. A srác pedig világutazó volt, most épp Európában járkál. A legnagyobb problémája, hogy a telefonjában található képekről nem tudja eldönteni, hogy az Budapesten, Bécsben vagy Pozsonyban készültek. Ez a király élet.

Nagyon multi-kulti Reykjavik belvárosa, iszonyú sok nemzet keveredik.

A legnagyobb Foss

Elindultunk Reykjavik mellett egy kis kirándulásra. Két vízesést vettünk célba:

• a Hraunfossart, ami 1 km-en keresztül folyamatos vízesések egyvelege
• a Glymurt, Európa legmagasabb, 198 méter magas vízesése

Most nézem, hogy a Top10 vízesések közül még hármat nem láttam. :)

Hraunfossar

Hraunfossar egy iszonyatosan tiszta, türkizkék vízű, sok apró illetve egy nagy fő vízesést tartalmazó szépség. Körbe lehet sétálni a lávafolyáson, amiben útat tört magának a víz.

Csobogó

Glymurért kicsit meg kellett küzdeni, mert már eleve körbe kellett kerülnünk egy öblöt (kb. 100 km), ahol a bálnahalászati kvótával rendelkező halászok vonszolják be a bálnákat. Erről szerencsére lemaradtunk, csak egy helyi magyar mesélte, aki itt él már 15 éve. Miután megálltunk a kocsival kellett sétálni egy kb. 40 percet, amikor realizálódott, hogy a folyó túloldalára kellene lennünk. Mivel a könyvelővel volt egy megbeszélt időpont estére, így már nem tudtunk értelmesen átkerülni a túloldalra. Közben persze az eső is rázendített, először áztunk meg, eddig nagyon jó időt fogtunk ki. Összességében ez egy jó délutáni program, túrával, patakon deszkán átkeléssel, kötélen kapaszkodva mászással.

Bruno az alagút után

Népautók

Jelenlegi autóinkra ráfoghatóak magyar körülmények között, hogy extra nagy méretűek a 35-38"-os gumijaikkal. Értelmesen nem hiszem hogy elférne a körúton a 4-6-os mellett.

Itt viszont amikor viszem a kocsikat lemosni, mindig beáll mellém egy akkora szörnyeteg, hogy amellett még a mi terepjáróink is Suzuki Jimmy-nek néznek ki.

Bruno vs. gleccserjáró

Az utcán azért nem ritkák a böszme méretű terepjárók, de amivel ma futottunk össze, az azért még így is elég sokkoló volt. Megkérdeztem a csókát, hogy ez a családi autójuk-e, mire azt válaszolta, hogy ez a felesége autója, neki egy Toyota Yaris-a van. :)

Amúgy ez egy Ford F350-es, 12 személyes és szintén gleccsertúrákra hordják vele a kedves turistákat. Tekintve, hogy a küszöb olyan 90 centin van, nem a reumás nagymamák sportja a gleccsernézés.

A másik nagy flash a Radisson Hotel előtt volt, amikor is 7 darab (a képre rá se fértek) szintén Ford szépség elégítette ki a tehetősebb üzletemberek igényeit egy flottában. Amint elindultak rögtön dugó alakult ki az utcában. :)

Pótkerék

Kicsit meg kellett sikálni a pótkereket, mert már meglátszott rajta az idő. Hoztam otthonról vizes alapú csiszolópapírt, hogy ne karmolja nagyon össze a csiszatolás a felnit.

 Innen indultam ki.

Ez lett belőle, kb. 1 órával és két üveg sörrel később. 

Ezalatt megismerkedtem az összes szomszéddal. Van a szomszédok között egy anyuka, egy 5 éves kisfiúval, egy másik kismama, aki cirka 2 héten belül szülni fog, meg egy fiatal srác alattam. Szépen bemutatkoztam mindenkinek, így most már azt is tudom melyik a mosógépem az alagsorban a négy közül.

Ennyit nem használtam a körömkefét az elmúlt 1 évben, mint most három nap alatt. Mocskos munka ez az autószerelés, de legalább látványos dolgokat lehet csinálni.

Kerékpár beszerzés

A nyárra beszereztem egy bringát. Csakhogy gyűljenek az élmények mindezt egy izlandi rendőrség által lefoglalt és azóta nem keresett kerékpárok aukcióján licitáltam össze. Hatalmas élmény úgy licitálni, hogy nem ismered az izlandi számokat, csak felteszed a kezed. :)

Még a licit előtt elküldte húszig a számokat E., így próbáltam gyorstalpalón keresztül megismerkedni a nyelv szépségeivel.

Érdekes lelkülete van a licitnek, aki gyakran jár ilyenekre biztosan ismeri.

Ennek a dinamikája az volt:

-első néhány elment 20 ezer környékén

-onnantól 30 alatt nem vittek, volt olyan, amelyik 69 ezerért ment el

-a legvégén pedig a gyerekbringákat az ott marad 6 licitáló 5 ezer környékén osztotta szét egymás között (én is vettem kettőt, szinte ingyen volt, majd megy fel az izlandi vaterára a bland.is-re)

A kínálati oldal

A bringáról annyit kell tudni, hogy egy emelvényen lehetett távolról megnézni, ahova egyesével felvitték, de hogy épp milyen állapotban van azt csak azután derült ki, hogy kifizetted. Szóval kb. 40 gyerek és 70 felnőtt brinágra ott volt olyan 300 ember licitálni egy szerelő hangárban. Így is piaci ár alatt mentek el, de kár átszámolni magyar árakra az ittenieket, mert köszönő viszonyban sincsenek. Igazából király lehet Mo-ra jönnie valakinek a vadnyugatról és átérezni, hogy milyen olcsón lehet bármit csinálni Budapesten. Fordítva azért kicsit szívet szorongatóbb. 

Győztes licitem